Random poszt mindenféléről

Igen, nem vagyok túl kreatív címek terén, én is tudom.

Agent C is túl van már az első napján, sőt azóta a harmadikat kezdi mindjárt. A kezdeti nehézségek ellenére egészen belerázódott, már péntek, vagyis szombat hajnalban is jókedvűen tért haza, pedig a második napja (hétfőn) még annál is jobb volt. Bízom benne, hogy az elkövetkezendő sok-sok munkanap után is hasonló élménybeszámolókkal fog hazajönni hozzám.

Ami az én munkámat illeti, hétfőn szintén Inboundon voltam, ezúttal a harmadik emeleten scanner nélkül. A holland hölgy, akivel az első napomon sokat beszélgettem, azt mondta, előléptettek. Persze ez nem így van, csak terjeszkedik a BOL és egyre több részlegre van szükség a raktárban. Nos, nekem az volt a feladatom, hogy megtöltsem a fiókokat rekeszekkel. Dobozokat hajtogattam, ragasztottam, címkéztem, egész jól elvoltam, főleg, három óra után, amikor is a magyar srác kezdett, és szerencsénkre ő is a harmadik emeletre volt beosztva, igaz, 4 sorral arrébb. De hát ez nem akadályozott meg minket abban, hogy fecsegtünk. A lengyelek persze csak bámultak, mert nem értettek egy szót sem. Mi meg kifejezetten élveztük, hogy bosszantjuk ezzel őket.

Szombaton bepattantunk Seatkába, és elindultunk Németország felé. Goch-ban, a Kauflandban vásároltunk egy nagyot, több mint 52 euróért.

Aztán meglátogattuk az öcsikéimet, ugyanis Ádámnak éppen születésnapja volt. Mielőtt "buliztunk", még átugrottunk Weeze-be dönerezni. Négy euróért akkora adagot kaptunk, hogy a fiúk is alig bírták megenni. Nekem csak kis pihenő után sikerült, de akkor is elpusztítottam. :) Háromtól kb. este tízig velük voltunk, majd átmentünk még Andihoz és Rolandhoz, beszélgettünk egy órácskát, aztán útnak indultunk vissza Hollandiába. Az autópályán szakadt az eső, nagyon rosszak voltak a látási viszonyok, mégis akadtak olyan elvetemültek, akik száguldoztak előttünk. Miután hazaértünk, becuccoltunk a kocsiból, majd felkaptuk a szennyest, és elballagtunk a mosodába. Valamikor hajnali fél négykor kerültünk ágyba.

A vasárnap többnyire punnyadással és parázással telt. Még mindig nehezen szokjuk a bizonytalanságot, hogy mindig csak este tudjuk meg, megyünk-e egyáltalán dolgozni, és ha igen, hova. Hogy kicsit eltereljük erről a gondolatainkat, besétáltunk Oss belvárosába, ahol éppen valami fesztivál volt, de nem néztük meg közelebbről, inkább kettesben róttuk az utcákat. Aztán hazafelé jól eláztunk a szakadó esőben, ami azóta is rendületlenül zuhog...

Hétfőn tehát mindketten dolgoztunk, kedden egyikünk sem, ma pedig C délutános/éjszakás. Hogy a holnap miként alakul, fél 9 körül kiderül...