Dolgos hétköznapok

Már ami engem illet. Most C került a kispadra, szerencsére csak három napra, nem egész hétre, és vasárnapra is beosztották, amiért dupla bérezés jár. Szóval dolgozunk és keresünk! Hipp-hipp hurrá! Végre!  :)

Mikor hazaesek, mindig annyi mesélnivalóm van, hogy hirtelen nem is tudom, mivel kezdjem a beszámolómat. Rám nem jellemző módon folyamatosan beszélek, belekapok ebbe, belekapok abba a sztoriba, alig lehet lelőni. Érteni meg aztán végképp alig lehet, ezúton is emelem kalapom előtted, C, és köszönöm, hogy figyelsz rám. :)

Íme, az elmúlt napok néhány érdekessége:

1.  Karolina, a csábító

Pár héttel ezelőtt egy szép vasárnapi délutánon kezdődött címszereplőnőnk és C kalandja, amikor is az említett hölgyemény elfelejtette, hogy dolgozik aznap, és sok-sok perccel a megadott indulási időpont után érkezett meg az autóhoz. Máris volt miről csevegniük az úton. Állítólag elfelejtette megnézni a Plant, és nem tudta, hogy dolgozik, de erről bővebben C tudna nyilatkozni. A lényeg, hogy kommunikáltak, és onnantól kezdve már messziről előre köszönt C-nek és kereste a társaságát. Ezzel még nem is lett volna semmi baj, de az, hogy áthívja magához, miközben én otthon kétfélét főzök egyszerre, hát… túlmegy egy bizonyos határon… ^^ Ráadásul mindezt úgy kell elképzelni, hogy angolban az E/2 és a T/2 ugyanaz, így mikor Karolina invitált, C T/2-ben értelmezte, és T/1-ben válaszolt, hogy oké, majd egyszer MI átmegyünk. Erre a csaj visszaszól, hogy de én csak téged hívtalak! XD C lányos zavarában hazasomfordált és azóta is kerüli, én meg többször is utalgattam a drágalátosnak, mikor összefutottunk az Internetzaalban vagy a Docdata kantinjában, hogy le lehet szállni a vőlegényemről, de valami nagyon nem stimmel ezzel a nővel. Sokan összesúgnak a háta mögött.

2.  Hopp, a cirmos!

Békésen megyek be az Internetzaalba, mikor egyszer csak megtorpanok, és széles vigyor terül az arcomra. C magyaráz nekem valamit, én hadonászok, de nem érti. Aztán ráparancsolok, hogy forduljon meg, és akkor végre észrevette az asztalon ülő, mosakodó kismacskát. Tök cuki volt. :D

3. Teljesítmény

Igazából fogalmam sincs, hogy s mint mérik, illetve értékelik, de a legutóbbi számom 1333 volt, és a teljesítmény-táblázat első harmadában találtam meg a nevem. Azt hiszem, kezdek belejönni. :)

4. ModusLink, ahol már mindenki megfordult 

Találkoztam egy szlovák lánnyal, akiről kiderült, hogy ugyanakkor dolgozott a ModusLinknél, amikor mi. :D

5. Scanner problémák 

Csütörtökön a harmadik emeletre voltam beosztva, de mivel nem volt munka, a másodikon tevékenykedtem, aztán visszavittek a harmadikra, és onnantól kezdve baba- és gyerekruhákat scanneltem és pakoltam. Épphogy visszamentem a nagyszünet után, a scannerem úgy döntött, hogy kikapcsol. Egész nap 100%-ot mutatott az akksija, amit furcsálltam is, de nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget, ha lemerül, hát majd kicserélem. Igen ám, csakhogy hiába tettem bele új akksit, soha többé nem volt hajlandó bekapcsolni… 

Némi töprengés után elrohantam a számítógépek előtt ülő Team Leaderekhez.

- Üdv, van egy kis problémám a scanneremmel. – Team Leader Asszonyság segítőkészen felém fordult. - Azt hiszem, meghalt – tettem hozzá, mire az asztalnál gépelő holland fickó abbahagyta a billentyűk püfölését, és felkapta a fejét.

- Megölted? – nézett rám a szemüvege felett, szája sarkában huncut mosoly bujkált.

- Remélem, nem – feleltem erőltetett vigyorral az arcomon. Közben Team Leader Asszonyság, kinek becsületes neve Wilma, elvette tőlem a készüléket, és alaposan szemügyre vette. Lepattintotta a hátulját, majd nagy nehézségek árán sikerült az akkumulátort is kivennie.

- A-há! – kiáltott fel. – Jól gondolom, hogy eddig még senki nem mondta neked, hogy két féle scannerünk van, amikhez különböző akkumulátorok tartoznak?

- A-a. Vadiúj információ – szabadkoztam, ő pedig tartott nekem egy gyors továbbképzést scannerismeretből. Hevesen bólogattam, hogy megértettem, és megígértem, hogy ezentúl mindig figyelni fogok erre.

- De mi lesz most ezzel? – kérdeztem. Wilma legyintett, hogy minden rendben, ne aggódjak, mindjárt megjavítja. Babrált valamit a hátuljával, aztán kivett egy belepasszoló akksit. Nem kapcsolt be. Kivett egy másik akksit. Azzal sem kapcsolt be.

- Te tényleg megölted! – jelentette ki a holland fickó vigyorogva, én meg zavaromban csak annyit tudtam kinyögni, hogy nem akartam. Kaptam egy másik scannert, ami sikeresen túlélte a napot, boldogan vittem vissza a Team Leader Asszonyságnak, hogy semmi baja, tökéletesen működik. Elnevette magát, aztán jó éjszakát kívántunk egymásnak.