Esküvői készülődés II.

Pénteken korán kidobott minket az ágy. Az izgatottságtól már hajnalban felébredtünk, és a macskagyökér sem igazán segített a visszaalvásban. Utolsó nap jegyespárként, ráadásul rengeteg teendő várt még ránk. Folyamatosan az órát lestem, ki mikor érkezik, hova, mit kell még elintézni addig és persze utána. Közben a konyhában lefolyó-ügyben még mindig káosz volt, anya idegroncs, nagy nehezen azért sikerült lenyugtatni. Késői reggeli után C elindult a barátokért Szerencsre, én pedig felvertem a nagyobbik öcsémet, hogy segítsen takarítani. Anyával kiegészülve délre patyolat tisztává varázsoltuk a házat. Míg száradt a kő, Helgával csevegtem egy sort telefonon, aztán időpontot egyeztettem a városházára, ami sajnos pont egybeesett a barátok érkezésének időpontjával. C alig tette ki őket mamáéknál, már rohantam át, hogy pattanjon vissza az autóba, mert mennünk kell. Így hát gyors üdvözlést követően máris magukra hagytuk a vendégeinket. Közben Marcival is tudattam, hogy valószínűleg nem leszek otthon, mikor megérkezik, de ne aggódjon, mert mindenki nagyon kedves és barátságos. Persze ráparázott, de hát nem hibáztatom érte, én is pontosan ezt tettem volna a helyében. :D

Elseatkáztunk a városházára, és kellemesen csalódtunk a házasságkötő teremben. Egész korrekt volt a hely. A szervezőkkel mindent egyeztettünk, majd kipróbáltuk az előző este írt audio CD-t, amin a ceremóniához szükséges, gondosan összeválogatott zenei aláfestések voltak. Tökéletesen működött. Kifizettünk még 10000Ft-ot a jogdíjakért, amiről az a véleményem, hogy… nem…  inkább nem is kommentálom. Szóval hazafelé még gyorsan beugrottunk a DM-be vattakorongért, a Collegnóba pedig asztalfoglalásért, és mire visszaértünk mamáékhoz, az aznap érkező vendégeink nagy része már ott volt, imádott nagymamám áldozatául esve: szedjetek, vegyetek, egyetek. :D Nagy ölelgetések, puszilkodások, beszélgetések, majd kávézás után egy kis kitérővel továbbindultunk a panzióba, hogy elfoglaljuk a szobáinkat, és nekilássunk a teremdíszítésnek. Ja, időközben valaki bevitte a sütiket, italokat, tyúkokat is, csak sajnos nekem ezekről nincs pontos információm. Bár valami olyasmi rémlik, hogy az italnagyker pont bezárt, mire odaértek volna, így szombat délelőtt lett belőle.

De vissza a panzióhoz.

Örömködve száguldottam be fél négy – négy óra körül egy HALOTTI TORRA! Á, nem volt ciki, dehogy… Kissé megszeppenve és értetlenkedve kértem el a szobáink kulcsát, mert az előzetes megbeszélések alapján péntek délután négy órától elvileg miénk volt a hely. Na, de egy kis csúszáson mi nem akadtunk fent, lecuccoltunk és csevegtünk, míg rendeződtek nagyjából odalent a dolgok, és C is visszaért a küldetéséről. (Már fogalmam sincs róla, hol volt.) Összekészítettük a díszítéshez szükséges dolgokat, és levonultunk a terembe, ami az asztalok elrendezését leszámítva még mindig nem állt készen a fogadásunkra. Fehér helyett bézs színű, lekajált terítő a MI asztalainkon, majdnem teljes terítékkel… Szegény pincérlánynak volt dolga, miután C hangot adott jogos nemtetszésének – ekkor én voltam küldetésen, avagy lövésem sincs, hol tartózkodtam. A díszítést végül megkezdtük, de konkrét ötlet híján elég döcögősen ment, ám szerencsénkre időközben Niki és Szandra is csatlakozott a társaságunkhoz, odatéve magukat kreativitás terén. Vicces, hogy folyton kérdezgették tőlem:” Tetszik? Jó lesz így? Hogy jobb? Min módosítsunk?” – Én meg annyira fáradt és éhes voltam már, hogy nem is igazán érdekelt az egész. Csak túl akartam lenni rajta és az ültető kártyák újrarendezésén. De ezúton is hálás köszönet MINDENKINEK, aki közreműködött a terem kékké varázslásában. <3

Nyolc óra előtt egy kicsivel végül sikerült megérkeznünk az előzetesen lefoglalt teltházas Collegnóba. Nagyon vágytam már a Ceasar salátájukra a pizzakenyérrel, de megvártuk, míg mindenki odaért. (Nem fértünk be a kocsiba nyolcan, plusz Janka telefonált, hogy a városban van, úgyhogy C gyorsan elment érte.) Mire mindenki beesett, kettészedtük a társaságot a két asztalhoz leánybúcsú és legénybúcsú címen. Nagyszerűen éreztem magam, annyira jó volt ismét barátok közt lenni! És újfent megbizonyosodtam róla, attól, hogy nem kommunikálunk napi szinten a másikkal, még fontosak vagyunk egymásnak, és annyira jó személyesen találkozni! :) Vacsora után Szandra és Niki nélkül visszamentünk a panzióba, hogy italozással és némi játékkal folytassuk az estet. A kötelező legánybúcsús feladatok teljesítése és egy Voltaren után hajnal három körül fülfájósan bekómáltam az ágyba, a többiek még továbbmulattak.

Esküvői készülődés

Néhány nap idegeskedés, táppénz, és még egy kis idegeskedés után, a tervezettnél egy nappal korábban sikerült nulla óra alvás után Magyarországra autóznunk a múlt héten.

Szerda

0:30 indultunk Sprang-Capelleből szerdán és 17:30 magasságában értünk Budapestre E és B előretolt főhadiszállására. Ugyan kialvatlanságom és a bőven ezer kilométer feletti vezetéstől való kimerültség okán nem voltam a legjobb társaság, de vígan borozgatva, beszámolózva, motort nézve, kicsit lelkizve telt az este, másnap reggel pedig kilenckor már le is hajtottunk Pécsre az autópályán. 

Csütörtök:

Ha a huszonéves kisautóval levezetett három országnyi táv még nem lett volna kalandos, itt kezdetét vette az azóta is tartó pörgés. Felmentünk nagyihoz, betermelni némi fornettis kaját, mert azt már rég nem láttunk közelről, aztán húgom is beesett, aki másnapi indulással készült akkor a párjával Hollandiába, és midőn e sorokat írom, már a mi házunkban lakik S-C.-ben, és ráadásul a szomszéd szobát foglalta el, bár nekik is kalandosan indult, de ez az ő blogjába való történet. Így hármasban kerekedtünk fel, és mentünk az uránvárosi Telekom üzletbe, ahol percek alatt sikerült előfizetéses ügyfélből feltöltőkártyássá konvertálódni, mert tököm tele volt a magas havidíjakkal. Irreális, szürreális. Irány a bank, készpénz felvétel, mégiscsak esküvő lesz, rég láttam ennyi húszezrest egy helyen. Irány a  Mecsek áruház, menyasszonyi és vőlegényi cipő pofátlanul olcsón letudva. Gyógynövény bolt Margitkának, aztán vissza nagyihoz, Fricibe be, és fel az Árkád tetejére. Ott aztán Apacs ezüstékszernél fülbevaló Dettykének (miután a Swarowski nem gyárt olyan picit ami neki tetszett, azt is drágán), majd pénzváltás Margitnak, rövid kitérő a könyvesboltba majd hosszabb a kutyakaja áruházba, vissza nagyihoz, majd nekünk VÉGRE Orfűre.Muterrel aznap este nem tudtunk találkozni inkább csak éjjel, mert Faternál voltunk a strandon, gondoltuk beugrunk kicsit, de így három hónap távollét után több mint egy órás beszélgetés kerekedett a látogatásunkból. Aztán fel a házba, ahonnan anyám épp csak távozott, mert húgomnak vitt munkás bakancsot Pécsre. Fürd, vacs, muter hazaér, hajnal kettőig beszélget. Idegen volt a saját ágyam, némi forgolódással és idegeskedéssel telt a éjszaka hátralevő része.

Péntek:

A péntek még majdnem lightos volt, mert az első kötött program délután kettő volt, szmoking próba és igazítás Elisabeth Nardonál. Előtte azért korán keltem és lebontottam a seat jobbos ajtókárpitját, kiszedtem a rossz külső kilincset, apró darabjaira kaptam szét azt is, és már majdnem össze is raktam, mikor muter szólt, hogy EBÉD. Na mondom gyorsan befalom, nem beszélgetünk most sem, mert jó lenne, ha lenne kilincs mire bemegyünk a városba az egyébként a hollanidai építkezés miatt bitang retkes seatkával, de nyilván erre nem volt időm, duct tape fedte a lyukat a kilincs helyén mikor megkaptuk a legerősebb marketinget ever. Mert Nardo ehhez nagyon ért, self management, és (ön)bizalomépítés. Rá kellett jönnöm, hogy az ember nem azért fizet a stylistnak, hogy úgy nézzen ki ahogy szeretne, hanem, hogy örüljön annak, hogy kinézhet úgy, ahogy a stylist akarja. Fotók, bókok, csilli-villi öltözők, és tükörszobák adják el a remélem valóban jól szabott szmokingot. Felemás érzéssel fogadtam a hírt, hogy szombat reggel kilencre kész is lesz az enyém, megint kelhettem korán, de legalább végre nálam van, és senki sem veheti el tőlem :D Ahogy kiléptünk az épületből Ervin már várt ránk, aki velünk tartott Orfűre, és este nyulcig beszélgettünk. Édesapámnak hála, részemről már nagyon kis energiabefektetést igényelt délelőtt szétszedett kilincs helyrepattintása, a szerelés oroszlánrészét elvégezte míg a vendégemmel voltam.

Szombat:

Másnapra maradt tehát a reggel kilences szmoking átvétel, újabb fotók, ezúttal Nardo aszisztensének telefonjával. Látogatás nagyinál, tescoban ablaktörlő lapát vásárlás, kocsi mosás kézzel, és hazaérvén ebéd és az autó belterének takarítása. Utóbbit félbe hagytuk, mikor Janka megérkezett, akivel nem hogy estig, de hajnalig csevegtünk és cluedot játszottunk, amiért hálás köszönetünk E-nek, aki nem hagyhatta, hogy D egy perccel is tovább áhítozzon a gyerekkora óta vágyott társasjátékra.

Vasárnap:

Janka vasárnap reggel távozott, én pedig befejeztem amit Dettyke szombaton elkezdett, kipucoltam a kocsit olyan autókozmetikás szinten, ahogy szoktam, olajszint check, ablakmosó feltölt, most már kívülről is ragyogott, megint EBÉÉÉÉD! Ezúttal házi pizza. Mire végeztünk muter megint eltűnt, faternek vitt belőle a strandra. Mivel április óta nem voltam a házunk kertjében, kihasználtam a pillanatot, és majd’5 percet kutyáztunk Dettyővel az udvaron. Drazsé nagyra értékelte a társaságot, de amint muter hazaért elbúcsúztunk, és nagyiék újbóli érintésével elindultunk Zemplénbe. Voltunk Marika néniéknél egy kicsit, majd hamar bevetettük magunkat D régi szobájában az ágyba, ahol azóta is megszállóként (vagy szálló vendégként) jelen vagyunk. Zsuzsi a távollétünk hónapjai alatt csodát művelt a házzal, rendezett, tiszta, kellemes.

Hétfőn az anyakönyvvezetőnél kezdtünk 10 óra tájban, mert ki akartuk aludni magunkat. Ő persze szabadságon volt szerdáig, így nem sokra mentünk vele, még jó, hogy volt időnk így örömanya ruhákat nézni, D-nek melltartót a menyasszonyi ruhájához, virágoshoz menni, Újhelybe Tescozni, piákat venni a lakodalomra a nagyker árlistájával egyeztetve, aztán vissza Patakra, be a Huszár panzióba létszámot menüt, időpontokat egyeztetni, majd az ital nagyker keresésére indutunk amit csak másodjára találtunk meg a régi borkombinát/hűtőház helyén az ipari parkban. Már majednem kiszolgáltak, mikor jelezte az irodista néni, hogy szerdán leletár, szóval ha szeretnénk hogy visszavegyék a maradékainkat, akkor még ne vigyük el, de összeírta a rendelésünket. Még elmentünk Anitával az iskolába Zsófiért, megnéztük az elkészült marcipánunkat a cukrásznál, majd hazaérvén táncoltunk is egy kicsit gyakorlás képp, de hamar ránkesteledett.

Kedden megint azt hittem, hogy alhatunk sokáig, de tévedtem. Ezen a napon ejtettük szerét Dettykével az első látogatásnak a kozmetikusnál, aki diagnosztizálta a száraz bőrét, elő írt neki másnapra egy ultrahangos arctisztító kezelést, és rendeklezett róla, hogy használja Anita bőrradirját és hidratálóját minden nap többször is. Én délelőtt kocsit takarítottam, ezúttal anyósét, ami hát.. munkás járat állapotoknak örvendett távollétemben, és a porszívózást hagytam félbe a kozmetikus meglátogatása idejére. Anita itt még alávetette magát néhány kezelésnek, amit nem vártunk meg, inkább beugrottunk a virágoshoz az előző nap megrendelt 1700 Ft-os organza asztalközépért, ami eddigre 2500Ft-ba került már. Még vártunk kicsit míg Anita átsült a szoláriumban, kipattantunk a kocsijából a Petőfi utcán, és ebéd közben ütköztették véleményüket a család nő tagjai, a fodrász és kozmetikus felkeresésének praktikus sorrendjéről. Eztán a fodrász következett, ahol megszervezték, az összes vendég és persze a menyasszony csinosítását, Dettyt hívta is próba frizurára csütörtök reggel kielncre. Hazaérvén még kedden befejztem D segítségével a golf takarítását, amit ezesetben inkább elfogadhatóra próbáltunk kihozni mintsem szalon színvonalúra. Azért átvittük a petőfibe lemosni kívülről is, de hát egy polír meg néhol egy kis festés már ráférne. Újabb tánccal zártuk a napot, ami ezúttal jobban ment mint eddig, mert apóséknál voltunk bort kóstolni, kértünk is az összesből, plusz némi pálinkát amit ott kevert ki előttünk mézesre különböző arányokkal, és minden ital minden verziójából ittam. Furmint, Muskotály, fogalmam sincs milyen vörös, egy csodás aszú amiben megáll a kanál, és két pálinka, egy borpárlat meg szőlő törköly, mézzel és anélkül. Csoda, hogy hazataláltam.

Szerdán már nyolcra mentünk az anyakönyvvezetőhöz aki ezúttal a helyén volt, de az ígéretétől eltérően csupán szóban tudatta velünk a részleteket, nem láthattuk a termet, és a városháza szervezőjével is csak ekkor vettük fel a kapcsolatot telefonon. Utóbbi PÉNTEKRE vállalta, hogy megmutatja termet és végigbeszéljük a részleteket, mikor legtöbb vendégünk már itt lesz. Csodás. Ezt követően vettünk végre melltartót, zoknit, harisnyákat, táskát Zsuzsinak, zuhanyrózsát, vettünk kaját, és ÓRÁKIG vártunk Dettyre a kozmetikusnál, ha tudtam volna hogy oda fogok fagyni a fűtetlen váróba és ENNYIT fog rajta dolgozni, akkor el se megyek. Délután végre lett volna idő táncolni és levegőhöz jutni, de Zsuzsi sütögetése kellős közepén nem elég, hogy leszakadt a mosogató aljáról minden cső és szifon, így újat kellett vennünk, és mehettem be a frissen mosott golffal meg Laci bácsival megint a városba, nem. El is dugult valahol a ház alatt a vezeték, és KÉTSZER küldték végig rajta a csőgörényt Dettyvel. Igen későre járt, mire beraktuk a zenét és összerugdostuk egymást.

Ma, Csütörtökön van az első nap amikor valóban ágyban vagyok délelőtt. A szabadságunk során ilyen még nem volt, de most sem tudok aludni, mert épp blogolok, hogy a fenti rohanás emléke sose vesszen el. Detty a fodrásznál ide s tova két órája, és ha megjött ebéd Marika néninél, majd neki ruha próba Patakon, amire hála az égnek nem vagyok hívatalos, így talán aludni is fogok, mert anyós is ott lesz így nem lesz itthon senki aki tortakrémet turmixoljon a konyhában, ahogy ezt reggel óta teszi. Este érkeznek sógorok Eindhovenből, vagyis valszeg már itthon vannak, csak még 4x annyit kell vonatozniuk illetve buszozniuk, mint amennyit repültek. Holnap jön szinte minden vendégünk, elszállásoljuk őket, átköltözünk a panzióba, és legénybúcsúval egybekötött leánybúcsút ülünk. Hogy a sütik, piák, tyúkok, hogyan jutnak az étterembe azt még meg kell szervezni, de terveim szerint nekem egy kis fuvarozáson kívül már nem lesz sok dolgom, mert holnaptól faterék is kiveszik a részüket a készülődésből :)

Folyt köv!