Összegzés

Az elmúlt hetekben eléggé elhanyagoltuk a blogot, de nem azért, mert nem volt miről írni, sőt… 

Ott voltak azok a május végi, feszültséggel teli szerdák, hogy vajon ezúttal minket választanak-e a hollandok, kimegyünk-e végre a hőn áhított Tommy Hilfigeres munkára, vagy megint másokat akarnak helyettünk. Mondjuk Andit és Rolandot, akiket teljesen váratlanul ért egy csütörtök reggeli hívás, hogy hétfőn kezdenek, hiába lett volna számukra ideálisabb egy héttel későbbi kiutazás és mi hiába zaklattuk Julit és ugráltunk a megtömött bőröndjeinken már hetek óta, arra várva, hogy bármelyik percben indulhassunk, az OTTO Workforce nem arról híres, hogy az ilyen pofátlanul egyszerű helyzeteket kezelje. Így ők nagy kapkodásban kirepültek (transzfer persze nem ment értük Eindhovenbe…), mi pedig csalódottan maradtunk még egy hetet. És még egyet. Mert a következő alkalommal újfent egy egykori Tommy-s alkalmazottra, Danira és a menyasszonyára esett a fejesek választása. 

Eközben ügyintézőváltás is történt a magyar OTTO irodában, Juli közel egy év után felmondott (nem csodálom), így a teljes anyagunk Patríciához és Noémihez került. Gyorsan fel is hívtam őket az első munkanapjukon, hogy hahó, mi nagyon ki akarunk menni, nagyon-nagyon, és még annál is jobban. Kedvesek voltak és megnyugtatóak, bár azért mélyen legbelül kételkedtem a szavaik őszinteségében, hiszen akár egy mindenféle valós tartalmat nélkülöző, jól betanult leszerelő duma is lehetett volna. Nem volt mit tenni ezek után, tovább vártunk türelmetlenül.

Évfordulóztunk, Szandráztunk, majd kutyát sétáltattunk, aminek csúnya vége lett… Ezt igazából nem akarom részletezni, röviden-tömören: engedetlen kutya, ordibálás, fegyelmezés, morgás, harapás, birkózás, sok-sok vér, mentő, napi szinten kórházlátogatás, még most is lábadozás. Vagy kézedezés ez esetben. Höhö. 

A múlt heti turnusról kihúzattam magunkat, tegnap pedig azzal a gondolattal ébredtem, hogy felhívom a lányokat, nehogy elfeledkezzenek rólunk, írjanak csak be szépen mostantól minden egyes meghirdetett munkára. Azonban mire kézbe vettem volna a telefonomat, az megszólalt a párnám alatt, kijelzőjén a következő felirattal: Juli otto wf. Egyszerre voltam meglepett és izgatott, gyorsan ki is pattantam az ágyból, és felvettem. Noémi volt, aki arról tájékoztatott, hogy kiválasztottak egy munkára! Gyorsan a tudtára is adtam, mennyire örülünk ennek, amin kicsit elcsodálkozott, én meg azon csodálkoztam el, hogy ő miért csodálkozott ezen, na, mindegy. A lényeg, hogy június 30-tól szerződésünk van a Docdatához, ami ugyan nem Tommy Hilfiger, és minden bizonnyal nem Siedlungban fogunk lakni Andival, Rolanddal, Danival és a párjával egy házban, de valamiért ennek így kell lennie. Ráadásul még kifejezetten szerencsésnek is mondhatjuk magunkat, hiszen nem 2-3 nap alatt kell elintéznünk mindent és kiutaznunk, mint ahogy az az OTTO-nál általában lenni szokott. 

Már megvan a konkrét programtervünk is, de a részletekkel majd legközelebb untatom vagy untatja Agent C a közönséget, ha már rendbe jött a mancsocskája.