Hal a vízben

Hát gyerekek, visszaolvasva az előző bejegyzéseket, Hollandiáról, az Otto Workforceról és az azt követő első hónapokról csak ezzel a címmel tudtam előállni. D a legutóbbi posztjában még a saját álláskereséséről írt és arról, hogy milyen jól sikerült az interjúm a Vodafone székházban. Valójában azon a ponton már biztos volt, hogy megszabadulunk az első hazai közös munkahelyünktől a Jabiltől (Hegyiék strandbüféit leszámítva) és Miskolcon, a lakásunk közelében igyekszünk majd valami élhető munkahelyet találni, ha már a város és környezete olyannyira belopta magát a szívükbe. Ő azóta elhelyezkedett, nem is egyszer, mókás lenne a nyári és kora őszi hónapokat összefoglalni, de most legyen elég annyi: dolgozott egy hónapig egy könyvesboltban, ahonnan a város szerte hírhedt vezetőség miatt csak egy durva cselt alkalmazva tudott úgy megpattanni, hogy a bérét is megkapja. Persze azt is teljesen feketén. Közben gyári munkára is vállalkozott a Boschnál, ahol a betanítás végét sem érte meg a karrierje, majdnem egy napig pedig leves futárként dolgozott. Októberben sikerült végül elhelyezkednie egy olyan vállalkozásnál, ahol végre tanulhat dolgokat, de sajnos szembe kell néznie a saját félelmeivel. Már nem az első üzletben dolgozik a Wondex Kft színeiben, sok időt tölt a raktárukban, és cég minden kereskedelmi egységében leltározott már. Sajnos az ügyfelekkel való személyes kapcsolatot nem érzi mindig erős oldalának, de az ő munkája rengeteg más aspektusból áll, és mint raktári tapasztalatokkal bíró logisztikust, előrelépési lehetőségekkel kecsegtetik. Mit is vártunk, mikor eleve szuperhős pozícióra pályázott a céghez? Ez idő alatt én a Vodafone callcenterében tanultam látástól mikulásig. Nagyon barátságos és kedves embereket ismerhettem meg, az irodai környezet az épületeket összekötő üveg folyosóról a városra nyíló kilátással pedig azonnal a szívemhez nőttek. Sajnos az én gyakornoki karrieremben is a stresszkezelés, a panaszos ügyfelek hívásainak szakszerű, pontos, de futószalag-szerű kezelése jelentette a törést. Az én munkám másból sem állt. A sikeres záróvizsga után Baranyába látogattunk drága, azóta picit lerokkant nagyapám szülinapjára, majd visszatérve Miskolcra új munkakör után néztem. Hamarosan érkezett is a mindmáig feldolgozhatatlanul komoly lehetőség, a Patec Precision Kft. HR ügyintézője képében, aki több körös interjúkon át, minden alkalmatlanságom ellenére (talán a közös alma mater miatt) fejébe vette, hogy márpedig én leszek az új beszerzőjük. Autóipari beszállítók vagyunk fémipari termeléssel, sajtolással foglalkozunk - tudtam meg. Már az első napokban önálló tárgyalásokat vezettem beszállítókkal, és egy segítőkész, de már távozni készülő kolléganőtől igyekeztem megtanulni, az egy személyes, közvetlenül a szingapúri igazgató alá rendelt vezetői pozícióm csínját-bínját. Sajnos ez a kellemes és tanulságos szakasz mindössze 2 azaz kettő napig tartott, majd alám raktak egy tekintélyes céges autót (fekete 2008-as Passat) és rám raktak minden létező anyagi és emberi felelősséget, a vámügyintézéstől a gyártási alapanyagok beszerzésén át a nyomtatópapírig és felmosórongyokig. Összesen és papíron öt napos pályafutásomnak felmondással vetettem véget, egy egyszerű gyári, vagy sofőri munka reményében. Nem kérdés, hogy a tárgyalásokra és a beszerzést övező kommunikációs feladatokra messzemenőkig képesnek éreztem magam, továbbá az ázsiai és magyar kollégáim is így éreztek. A minden előképzettség vagy tapasztalat hiánya ellenére rám zúduló feladatok és felelősségek köre rémített meg addig a pontig, amikor tényleg csak egy egyszerű megélhetést akartam magamnak, komoly döntések nélkül. Így majdnem recepciósnak álltam a miskolci Uni Hotel-ben, sőt a Takata Safety Systemsnél is második körös jelölt voltam egy helyi légzsák gyárban, ahol csehországi betanulással autóipari operátorokat kerestek, mikor végre aláírhattam egy újabb határozatlan idejű szerződést a Tízpróba Magyarországgal, ismertebb nevén a Decathlon áruházlánccal. Régi vágyam volt egy ilyen sportboltban elhelyezkedni, miután 2014 elején már dolgoztam két holland turnus közt a nyíregyházi áruházukban biztonsági őrként. Midőn-e sorokat írom, épp az első munkanapomra készülök, igyekszem a legjobb állapotba hozni a lakást rengeteg takarítással, rendezéssel és apró javításokkal, hogy jövő héttől a legkényelmesebb, és legkevesebb figyelmet igényelje a dolgos hétköznapok után. Most viszont indulás D elé a belvárosba, végigjárjuk együtt a Kocsonya Farsang belvárosi helyszíneit (ha már útba esnek) és igyekszünk eldönteni, hogy érdemes-e kimenni este Bëlgára, így két munkanap közt, fáradt feleséggel. :)