A történet rövid változata: leléptünk.
Aki követett minket a nyáron, az valószínűleg most nem
lepődött meg túlságosan. Elég sokat és elég részletesen írtunk a minket ért
atrocitásokról. Fú, most visszaolvastam néhány posztot, és hát konkrétan a
hideg futkos a hátamon. Még a szemem is könnybe lábadt. Soha. Soha többé nem
akarok olyan kiszolgáltatott körülmények között élni.
Mikor az esküvő után visszatértünk, mérhetetlen letargia
kerített minket hatalmába. Az otthon töltött csodás két hét után visszakerülni
az otto valóságba, ahol csak egy számsor vagy és nincs szavad… iszonyatos
sokkhatásként ért mindkettőnket. Mikor hétfőn munkába álltam, Martina már
messziről köszöntött: „Hello Mrs. Gal!” Jól esett, hogy így hívott, de nem
voltam éppen a legjobb formámban, ezért nem tudtam kielégíteni a minden
részletre kiterjedő kíváncsiságát. Amint visszaemlékeztem a nagy eseményre,
elszorult a torkom, és csak el akartam tűnni a Docdata kantinjából. C-nek is jó
párszor akadt gyenge pillanata, de együttes erővel átvészeltük a hetet, majd a
következőt is, és a hétvégére egészen visszaszoktunk korábbi, vendégmunkás
életünkbe.
Sőt! A napsütéssel teli szombat délutánon néhány óráig
képesek voltunk elhinni maguknak, hogy már-már jó helyen vagyunk. És akkor az
élet tenyere nagyot csattant az arcunkon.
A kerékpártúránkról visszatérvén nekiláttunk egy kis
házimunkának. Míg C elindította a mosást, addig én elmosogattam. A szobaajtót
szokásunkhoz híven kitárva hagytuk, ahogy az emeleten mindenki, mivel csak azon
keresztül lehetett szellőztetni, az ablakok nem voltak nyithatók. Szerintetek
mi történt? Hát persze, hogy kiraboltak minket! Öröm az ürömben, hogy csak
készpénzt vittek el, de épp elég érvágás volt az a mínusz 130 euró is. Hívtuk
Kamilát, a rendőrséget, és akkor megint úgy éreztük, hogy rohadtul nem kéne
ilyen aljas emberek és borzasztó körülmények között élnünk. Komolyan
elgondolkodtunk rajta, hogy hazajövünk, de anyagi megfontolásból mégiscsak
maradtunk. Persze ezek után lett nagy riadalom meg bizalmatlanság a házban. Vannak
ötleteink, hogy ki vagy kik követhették el, erről reményeim szerint jövő hét pénteken
érkezik egy illusztrációval ellátott történetecske. ;)
Teltek-múltak a
hetek, nagy rimánkodások meg balhék után C végül átkerült Inboundra, ahol én is
dolgoztam, és ami sokkal testhezállóbb munkakör volt a számára is. Kár, hogy
többnyire mégis pickkelnie kellett, és az is, hogy folyton váltóműszakba raktak
minket, így tekerhettem naponta 20 km-et mindenféle időjárási viszonyokban, ő
pedig egyedül nyúzta szegény Seatkát. Az olyan apróságok, minthogy bemegyek
reggel hétre dolgozni és akkor közlik velem, hogy amúgy csak 10-kor kezdek,
vagy hogy egyáltalán nincs is rám szükségük aznap, illetve berángatnak a
szabadnapomról, hogy mégis kellek, aztán három órányi munka után hazaküldenek…
ezek már szót sem érdemelnek.
Az alábbi dolgok összessége viszont már túlment azon a
bizonyos határon… Zaklatott összefoglalás következik, amit még Hollandiában
tartózkodva írtam a barátaimnak (képzelhetitek a lelkiállapotomat), ezért előre
is elnézést kérek az obszcén szavak miatt, viszont úgy gondolom, így válik
igazán hitelessé a beszámoló. :$ ^^
***
"egyébként a történet röviden-tömören, hogy konkrétan egy
építkezésen lakunk, folyamatosan verik a falat, fúrnak, fűrészelnek felettünk,
reggel nyolctól este tízig, így az sem tud pihenni, aki reggeli műszakban van
és az sem, aki délutános/éjszakásban, szóval mindenki zombi és kibaszottul
fáradt, ingerlékeny, pláne, hogy a karácsony közeledtével most már minden munkaidő 10-12 óra, ráadásul
biciklivel kell bejárni a -2 fokban!!! rohadt hideg van itt, és fűtés sincs!!! 15
fok van bent a házban, az emeleten, szóval képzelhetitek, hogy a földszinten
mennyi van... 11.
szóval mindenkinek töke kivan
nálunk leginkább az tette fel az I-re a pontot, hogy ugye hétvégén épphogy
hazaestünk, máris telefonáltak, illetve üzenetet küldtek 7:45-kor, hogy menjünk
be 11-re dolgozni, úgy, hogy egész héten 10 órákat nyomtunk, én meg ráadásul
előtte vasárnap is dolgoztam, vagyis az lett volna a hetedik napom egyhuzamban
közben megkaptuk a plant, hogy vasárnapra be vagyok osztva,
reggelre, 8-ra, de egy olyan pozícióba, amit még nem is csináltam
halvány fogalmam volt róla, de nem volt tapasztalatom benne
ez eléggé felkúrt alaphangon is, de akkor még jött hozzá
Kamila, aki betoppant szombat este, az egyetlen szabadnapomon, hogy kérdőre
vonjon, miért nem voltunk reggel elérhetők, mert szükség lett volna ránk a
munkában
hát baszdmeg, mert aludtunk?!
kb nem tértünk magunkhoz, hogy mégis mi a frászt képzel
ja :S
de várj xD
vasárnap elmentem melóba, 7:55-kor ott állok a sorban a
becsekkolásnál, meglát, odarohan hozzám, hogy ne ijedj meg, ha lesz néhány nem
fogadott hívásod tőlem, csak nem találtalak, és azt hittem, elaludtál... -.- el
baszdmeg, azt kellett volna
ott voltam fent a kantinban, ha akart volna, megtalál
na mindegy
akkor csináltam ezt a hülye munkát, mindenkit zaklattam
magam körül, hogy a frászba kell xD aztán meguntam, és mivel kicsit rosszalkodott
a gyomrom, odamentem az első jobcoach-hoz, aki szembe jött velem, és szóltam
neki, hogy szarul vagyok, ő meg engedélyt adott a távozásra
délután meghallom Kamila hangját, erre bevetődök az ágyba,
hogy nem, engem nem érdekel, hagyjon most már békén
bekopog, C nagy nehezen ajtót nyit, akkor magyarázkodik,
hogy valami Gosia szobáját keresi, merthogy jöttek újak, és ez a lány itt
mögötte lesz a szobatársa
de C nem tudta megmondani,
úgyhogy beszólt nekem magyarul, hogy szívem, nem tudod, melyik szobában lakik Gosia?
kimászok, megmondom, egy perc néma csend, aztán ilyen sunyi
mosoly Kamila arcán, majd elköszön
hát basszátok meg, kiderült, hogy a lány magyar, és hogy a
cseh barátja is tud magyarul, és Kamila csak azért tette velük meg ezt a
látogatást, hogy "véletlenül" összeismertessen minket, ugyanis nem
adott ennek a két szerencsétlennek BICIKLIT, amivel be tudnának járni munkába
hétfőn dél körül jön át a csaj, hogy ne hari, de mikor
mentek dolgozni, nem tudnátok minket elvinni, a Kamila azt mondta, hogy nem tud
transportot szerezni, de oldjuk meg, mert ott kell lennünk
ÉRTITEK EZT?!
persze, hogy bevittük őket, alap, hogy megtesszük, de miért
fájt volna Kamilának személyesen megkérni minket erre? miért kell így
laposkúszásban manipulálni?
és ezek után...
mert persze, hogy nincs vége
szóval a műszakjaink időpontja tökre nem esett egybe, mivel
ők pickingen voltak, és elvileg 2:30-ig kellett volna dolgozniuk, mi viszont
csak egyig, mondtuk nekik, hogy dumálják meg a menedzserekkel és csekkoljanak
ki egykor ők is, meg igazából, ha nem kérdezik meg, akkor is nyugodtan
megtehetik,
nem fognak kérdezősködni miatta
mindegy, a csajszi azért elment letisztázni, mire egy másik
menedzsert talált az irodában, aki közölte vele, hogy nem is érti a
problémánkat, hiszen MINDENKI 1:30-ig dolgozik
a LÓF@SZT!
ennyire értenek már megint a dolgokhoz
ahány munkakör van, annyiféle finish time
kicsekkoltunk mindannyian egykor, hazajöttünk, megbeszéltük,
hogy akkor oké, holnap ugyanúgy bevisszük őket, mert nagyjából egy időben
kezdünk
ők 15:00-kor, mi 15:30-kor
ők késnek fél órát, de szarni bele, ha nem képesek
megszervezni a bejutást, mi nem fogunk azért hamarabb indulni, és ezt ők is,
vagyis az újak megértették, meg természetesnek vették, jó fejek egyébként
tényleg
közben mi alig aludtunk C-vel, mert folyamatosan erről az
egészről beszélgettünk, és nagyon hajlottunk afelé, hogy fel kéne mondani a
picsába és itthagyni az egészet, most már tényleg annyi a kavarás, hogy nem éri
meg itt maradni, mert idegileg és fizikailag is teljesen tönkre megyünk
a hátam ugye.... azóta is fáj
és baromira meg vagyok ijedve, mert egyre inkább zsibbad
abban a pontban
kedden délelőtt felkeltünk, rögtön fogadott minket fészen
egy üzenet az egyik lakótársunktól, hogy be tudnánk-e vinni munkába, mert nincs
biciklije (szervizben van), de behívták dolgozni, és nagyon-nagyon be kéne
mennie, szinte könyörögtek neki a telefonba, úgyhogy igent mondott
mi is igent mondtunk neki, hogy ja, persze, miért ne... egy
fő még pont elfér, kicsit szűkösen leszünk, de hát na, kibírjuk
majd ekkor végleg arra az elhatározásra jutottunk, hogy
benyújtjuk a felmondásunkat
írtunk az összes menedzsernek e-mailt, majd mikor beértünk
munkába, személyesen is felkerestük őket
ja, közben megjegyzem, ha már elfelejtették volna, hogy
felettünk folyamatosan építkeznek, úgyhogy nem tudunk aludni, tehát
képzelhetitek, milyen idegállapotban vagyunk/voltunk alapból
szóval bementünk Kamilához, ott volt még Monika meg egy
másik, számunkra idegen nő is, de ugyanaz, aki ott volt, mikor múlt héten
Kamila sírt
Kamila éppen telefonált, majd mikor letette, kérdeztük, hogy
megkapta-e az e-mailünket, mire ilyen tök flegmán, hogy ő naponta több száz e-mailet
kap, biztos megkapta...
na akkor összenéztünk C-vel, aztán elmondtuk szóban azt, ami
a levélben volt
hogy sajnáljuk, hogy így alakult, nem így terveztük, és
tudjuk, hogy talán a legrosszabb pillanatban, de muszáj mennünk, mert nagyon komoly
gondjaim vannak a hátammal
erre ő összevissza hadovált, hogy ez a busy időszak és nem
lehet, vagyis lehet, de leghamarabb is csak négy hét múlva mehetünk el, azaz
január másodikán, de tudjátok mit, akkor már elsején... mintha az olyan
kibaszottul sokat számítana, még legyünk hálásak, hogy egy munkaszüneti napon
hazamehetünk -.-
szóval ment a drámázás, hogy ha bajom van, akkor elvisznek
orvoshoz (pénzért), kivehetek pár napot, áttesz másik beosztásba, mondjuk
inpakkenre, ami a legkönnyebb (nem... nem a legkönnyebb, már megint kurvára
nincs tisztában a munkakörökkel és azok feladatával), de nem, nem mehetünk
haza, ő sajnálja, de maradnunk kell
és folyamatosan ezt hajtogatta, hogy maradnunk kell
semmi érv, hogy miért, csakhogy maradnunk kell kell kell
és mikor felhoztuk, hogy mi van, ha csak úgy hazamegyünk?
akkor megszegjük a szerződést. oké, de akkor mi van? milyen következményekkel
jár? hát az benne van a szerződésben
és nem volt hajlandó többet mondani
adott egy papírt, amit ha kitöltünk és visszaviszünk neki,
akkor január elsején hazamehetünk, de egyébként nem, mert nem, mert nekünk
maradnunk kell
és a poén!!! XD
ja, ekkor már otthagytuk a picsába, hogy jó, majd
meggondoljuk, de előtte még a másik nővel is dumáltunk, mert az is jött, hogy
hát ez a legforgalmasabb időszak és senki nem mehet szabadságra, mindenkire
szükség van, ezt értsük meg, mire mi jöttünk azzal, hogy oké, mi ezt értjük, de
akkor mondjuk ők is lehetnének tekintettel a hátamra, aminek bizony komoly baja
is lehet, és súlyos költéseget jelent az itteni ellátása
persze basztak érdemben reagálni bármire is, folyamatosan
csak azt hajtogatták, hogy hát de busy weeks, high season, no, no, no, you must
stay
elmentünk melózni (kicsit késve, de nem érdekelt senkit,
egyedül a scannerek beszerzése volt macerásabb, de megoldottuk), és az első
szünetben megbeszéltük C-vel, hogy szarunk bele, akkor másnapra beteget
jelentünk, és kitaláljuk, hogyan tovább
ma reggel nyolckor már megint a kopácsolásra ébredtünk,
nekem még sikerült visszaaludnom egy kicsit, de aztán felkeltem és a terveink
szerint felhívtam a Sickness Departmentet Venrayban, a központi otto irodában,
hogy elmondjam, nagyon fáj a hátam, nem tudok dolgozni menni
(már nincs sok hátra, nyugi xD)
jaaaaaaaaa, csak közben kimaradt a POÉN! XD
na akkor majd utána a hívásról
bocsánat xD
szóval melóztunk, közben találkoztunk többször is a magyar
lánnyal, meg a cseh sráccal, aki tud magyarul kicsit, és mondták, hogy egykor
eljönnek ők is, egyébként is elküldenék őket, mert nincs is már megrendelés, az
utolsó órában már csak takarítottak
na és mondja Anita, így hívják a lányt, hogy kaptak kulcsot
BICIKLIKHEZ!!!
vittek oda a házhoz két új bringát, és tessék itt a kulcs
leesett? xDD
az egybeesés?
hogy el akarunk húzni és hirtelen kapnak biciklit, mert nem
lesz kivel bejárniuk?
na ez volt még ami így kicsapta a biztosítékot, de igazából
már csak röhögtünk rajta, hogy mennyire szánalmasak
és akkor a ma délelőtti betegjelentésem úgy történt, hogy
kurvára nem történt meg, ugyanis a nő, akinek fogadnia kellett volna a
panaszomat ÁTIRÁNYÍTOTTA a hívásomat a DOCDATÁBA, ahol közölték, hogy senki nem
mehet betegszabadságra!!!
fogtam, és kinyomtam, majd mondtam C-nek, hogy baszok az
egészre, én nem telefonálok többet senkinek, nem beszélek egyetlen ottóssal
sem, nem is megyek be ma dolgozni, csomagoljunk és húzzunk a picsába
lementem wc-re, majd vissza fel a szobába, mikor Michal a
szemközti szomszédünk megállít, hogy egy kérdés: nem tudnátok bevinni munkába?
mondom sorry, de nem, mert nem megyünk
de hát rajta vagytok a planen
mondom tudom, de szarok bele
nem érdekel, elhúzunk a picsába
és ekkor felcsillant a szeme: pénteken én is elmegyek! na
gyere csak, beszélgessünk!
mondom oké, de várj, előbb felöltözök, ha nem baj xD
és akkor kijött a másik szomszéd szobából a lány tök kómásan,
hogy jól hallotta, hogy nem megyünk be dolgozni?
jól, jól, nem lehet aludni, fasz kivan mindennel, nem
vagyunk rabszolgák, basszák meg
azt mondja, akkor ő se megy, elege van, nem tud aludni,
rohadt fáradt, biciklizzen a hidegben, mikor így is folyamatosan beteg
gyorsan felöltöztem, mondtam C_nek is, hogy jöjjön át velem
a szomszédokhoz, leültünk dumálni, hogy kinek mi a baja, másik két srác is
mondta, hogy ők se mennek ma be
szóval sztrájkoltunk ma, és tudjátok mi a különös? hogy
egyetlen hívás sem érkezett
senkit nem zaklattak
oké, minket mondjuk nem is tudtak, mert ki volt kapcsolva a
telefonunk, de őket se hívták
Tomas egyébként tegnap sem volt, és ma hívta ugyan reggel
Kamila, de teljesen más ügyben kereste XD
és itt röhögött, hogy milyen szánalmas ez az egész cég, és
hogy ők is basznak bele, legkésőbb pénteken ők is lelépnek, és képes volt
bebringázni a céghez meg vissza, csakhogy elmondja Kamilának, legközelebb őt
akkor fogja a raktárban látni, ha küld érte egy kocsit XD
szóval a héten hatan hagyjuk el a házat
legalábbis akikről tudunk
és itt tartunk
holnap indulunk
még tervezünk írni egy szép kis levelet Kamilának meg úgy az
ottónak a lakhatási körülményekről, meg egyáltalán arról, hogyan is bánnak
velünk
és csináltunk egy csomó fotót, ha netán nem fizetnének ki,
vagy perelni akarnának
kurva sok bizonyítékunk van arról, hogy mennyi minden nem
felelt meg a szerződésben leírtaknak, úgyhogy ha balhét akarnak, nem fogjuk
hagyni magunkat"
***
Balhé végül nem lett, és a fizetésünket is megkaptuk
szerencsére. Soha nem fogom elfelejteni azt a pillanatot, amikor Franciaországba
tartottunk dugig pakolt Seatkánkkal az autópályán, és Maastricht közelében
megcsörrent a telefonunk. Mindkettőnké. Egyszerre. De az otto menedzsereknek
többé már nem volt fogásuk rajtunk. Szabadok lettünk.
Összefoglalva tehát: az otto éhenhalás ellen, kalandozásra,
bulizásra JÓ LEHET, de egyébként senkinek NEM AJÁNLOM ezt a kizsákmányoló,
undorító, modern rabszolgatartó vállalatot. Remélem a gugli teszi a dolgát, és
sokakhoz eljuttatja ezeket az információkat, akik a cég felkeresésén
gondolkodnak. Nekik azért ajánlom a korábbi posztjainkat is, főleg a nyáriakat,
azokkal lesz számukra teljes a kép.
És akkor végezetül következzen néhány jó tanács és információ
kezdő ottósoknak:
- Mindig számíts a legrosszabbra, és ne lepődj meg, ha még azon is túltesznek.
- Ne bízz senkiben! Tartsd elzárva, elrejtve az értékeidet.
- Állj ki magadért!
- Mindig legyen legalább 170-200 euró spórolt pénzed, mert sosem tudhatod, mikor kényszerülsz hirtelen távozásra.
- Mindig tarts magadnál fertőtlenítő kendőt és zselét, ha nem akarsz csúnya dolgokat elkapni.
- A beosztásodat mindig előzőnap este tudod meg, de a kiírt kezdés időpontja bármikor megváltozhat.
- Ha a neved mögött FLEXPOOL-t találsz, az azt jelenti, hogy aznap nem dolgozol, de ne ijedj meg, ez bármelyik percben megváltozhat. Ha mégsem hívnak be, aznapra nem vonnak le tőled szállásdíjat.
- Ha a neved mögött RV szerepel, azt jelenti, légy készenlétben, bármikor behívhatnak melózni a nap folyamán. Függetlenül attól, hogy dolgoztál-e vagy sem, aznapra is le fogják vonni tőled a szállásdíjat.
- Ha nem tetszik egy munkahely, a venray-i központ felhívásával blokkoltathatod, így többé nem fognak oda küldeni. (Ha mégis oda osztanának be, jelezd a szállásmenedzserednek, hogy te oda nem mész, ezt már egyszer letárgyaltad Venray-jal.)
- A munkahelyek is blokkolhatnak téged, ha nem elégedettek veled.
- Nincs fix helyed! Hiába mondták neked az itthoni irodában a dilettáns hölgyemények, hogy itt vagy ott fogsz dolgozni, itt vagy ott fogsz lakni, SEMMI SE LESZ ÚGY. Ha netán mégis, akkor irtó mázlista vagy.
- A fizetést négyhetente utalják keddi napokon. (Banktól függ, 1-2 napos csúszás előfordulhat.)
- Az előleget csütörtökönként kapod. (Banktól függ, 1-2 napos csúszás előfordulhat.)
- Minden megkezdett munkanapodért (mindegy hány órát dolgoztál) 30 euró előleget kapsz (23 év felett), amit csütörtöktől szerdáig számolnak. Tehát ha dolgoztál csütörtökön, szombaton, kedden és szerdán, akkor 4x30=120 eurót fognak utalni neked csütörtökön.
- Maximum 150 euró előleget kaphatsz egy hétre. Hiába dolgozták hat napot, akkor is csak 150-et fognak utalni.
- Ne lepődj meg, ha mínuszos a fizetésed. Könnyedén megtörténhet, ha sokszor hazaküldenek 3-4 órányi munka után. Annyi idő alatt még nem keresed meg az előlegedet, amit ugye előre kifizetnek, függetlenül attól, hogy hány órát dolgoztál.
- Nagy általánosságban a szlovákok jobb fejek, mint a lengyelek. A csehek a szlovákoknál is barátságosabbak.
- Nagy előny, ha van saját autód, mert a legtöbb szállás közelében nincsenek boltok.
- Ha Hollandiában vagy elszállásolva, akkor Lidlben és Aldiban tudsz kedvező áron vásárolni. Az Albert Heijn, a Jumbo és az Emté jóval drágábbak, viszont minőségi és márkás (Coca-Cola, Nescafé, Nutella, Becel (Flóra margarin), Robijn (Coccolino öblítő) stb., frissen sült bagett!) termékeket csak ezekben az üzletekben fogsz találni.
- Ha Laarbruch-ban laksz, Németországban, akkor a weeze-i Penny-t javaslom, valamint az Aldit, ezek még - mondjuk úgy – elérhető közelségben vannak. Ha van autód, a goch-i Kaufland a neked való hely.
Hát ennyi. Ha valami még eszembe jut, kiegészítem.
