Méltatlanul hanyagolt

Már megint hónapok teltek el a legutóbbi bejegyzés óta, és valljuk be, az sem tartalmazott éppen aktuális információkat. Még vendégmunkás életünk utolsó heteit, napjait, óráit foglalta össze, pedig a keletkezésének időpontjában már közel négy hónapja itthon tartózkodtunk. Vajon mi lehet ennek a csúszásnak az oka? Kereshetnék kifogásokat, de eh, áldott lustaság. És persze mindig találok jobb elfoglaltságot a blogírásnál. Pedig aztán bővelkedtünk ám kalandokban! Gyorsan megpróbálom - legalább felsorolás szintjén - összeszedni a jelentősebb pillanatokat:

Távozás az Otto Slaveforce-tól.

• Négy felejthetetlen nap Franciaországban a világ legjobb vendéglátójával és a világ talán legkomorabb (akkor) majdnem kilencévesével! Azért a francia kiejtésemmel sikerült mosolyt csalnom az arcára. :P Na de szavak helyett beszéljenek inkább a fotók. Metz, Nancy, Strasbourg. Mon Dieu! J’ adore France! (Senkit ne tévesszenek meg az elcsigázott fejek, azok csak az otto utóhatásai. Tényleg nagyon jól éreztük magunkat. :))

• Road trip Baranyába! Egy hetes (?) relax, izgulás, vajon megkapjuk-e a fizunkat. Megkaptuk! Boldogság!

• Mini (500 km nekünk már semmi :P) road trip Zemplénbe. Sütés, főzés, karácsonyozás. Pandás selfie. :3

• Nemzetközi szilveszteri házi buli Budapesten.

• Álláskeresés, konfliktusok és azok kezelése, Jabil toborzás Debrecenben, problémás öcs eltűnése Hollandiában, problémás öcs hazaérkezése, tripla szülinapozás, családi viszályok, még mindig munkanélküliek vagyunk, egyre nagyobb a nyomás és a stressz, egy hét külön, biztos ígéret, hogy elindul a villanyszerelő kurzus, lelkesedés, pofára esés, állásajánlat a Jabilból, ápr. 14-től munkaviszony.

• Egy hét alatt lakáskeresés, foglalózás, beköltözés. Nem éppen olyan pozícióban húzzuk az igát tizenkét órában, mint amit ígértek, de kitartóak vagyunk.

• Palacsintázás Ettivel és Solyával.

• Vendégek Baranyából, kirándulások. :)

• Egyre több probléma a munkahelyen, bizonytalanság, álláshirdetések böngészése, jelentkezgetések, C Vodafone-os interjúja: „Fuckin’ nailed it!”.  Testhezálló karriernek ígérkezik, szóval nagyon drukkolok neki, és maximálisan támogatom, ahogy csak tudom. Az elmúlt hetekben kissé eluralkodtak felettünk a negatív érzelmek és gondolatok, ez pedig bizony rányomta bélyegét a mindennapjainkra. Képesek voltunk lényegtelen apróságokon összeveszni, és önkéntelenül is mindenért a másikat okolni. Végül is nem csoda. Együtt élünk, együtt dolgozunk, így egymáson kívül kb. senkivel nincs kapcsolatunk, ami valljuk be, nem kimondottan egészséges. Beszélni persze sokáig nem beszéltünk ezekről a frusztrációkról, inkább elnyomtuk őket, de aztán egy kevésbé szép éjszakán borult a bili. Minden idióta sérelmünket megosztottuk a másikkal, és ráébredtünk, hogy mennyire túldramatizáljuk a dolgokat. Nem létező ítélkezést gondoltunk a szavak mögé - ez különösen rám volt jellemző, de úgy vélem, mostanra sikerült megszabadulnom ettől a sértődékeny, hisztis nőtől. :) A lelkizésünk óta sokkal felszabadultabb vagyok, és ha még rám is törnek néha a nyomasztó gondolatok, igyekszem kielemezni, és ezáltal kiirtani őket. Jelenleg mindenre képesnek érzem magam, úgyhogy bízom benne, hogy befutnak azok a hívások, hogy megmutathassam leendő munkáltatómnak, milyen nagy hasznára lehetnék tudásommal és eddigi tapasztalataimmal. :) Addig is nyitott szemmel, füllel járok, építem a kapcsolatokat, Ti pedig ne habozzatok jelezni, ha tudomásotok van miskolci állásról, majdnem minden érdekelne, hosszú és rövid távon egyaránt. Egyébként jelenleg (most biztosan sokan ki fogtok nevetni) egy - szerintem - életképes ifjúsági regénysorozaton dolgozgatok szabadidőmben, amivel lehet, hogy a későbbiek során még komolyabb terveim is lesznek, ám ha mégsem jön össze, majd a leendő gyerekeink jót fognak szórakozni az anyjuk kreatív elméjén. Legalábbis remélem. :D Apropó, a „Ki nyúlta le a 130 eurónkat?” rólunk szóló mese megvolt? Ha nem, katt a címre. ;)
  
  Ölelés Mindenkinek!

OTTO Workforce

A történet rövid változata: leléptünk.

Aki követett minket a nyáron, az valószínűleg most nem lepődött meg túlságosan. Elég sokat és elég részletesen írtunk a minket ért atrocitásokról. Fú, most visszaolvastam néhány posztot, és hát konkrétan a hideg futkos a hátamon. Még a szemem is könnybe lábadt. Soha. Soha többé nem akarok olyan kiszolgáltatott körülmények között élni.

Mikor az esküvő után visszatértünk, mérhetetlen letargia kerített minket hatalmába. Az otthon töltött csodás két hét után visszakerülni az otto valóságba, ahol csak egy számsor vagy és nincs szavad… iszonyatos sokkhatásként ért mindkettőnket. Mikor hétfőn munkába álltam, Martina már messziről köszöntött: „Hello Mrs. Gal!” Jól esett, hogy így hívott, de nem voltam éppen a legjobb formámban, ezért nem tudtam kielégíteni a minden részletre kiterjedő kíváncsiságát. Amint visszaemlékeztem a nagy eseményre, elszorult a torkom, és csak el akartam tűnni a Docdata kantinjából. C-nek is jó párszor akadt gyenge pillanata, de együttes erővel átvészeltük a hetet, majd a következőt is, és a hétvégére egészen visszaszoktunk korábbi, vendégmunkás életünkbe.

Sőt! A napsütéssel teli szombat délutánon néhány óráig képesek voltunk elhinni maguknak, hogy már-már jó helyen vagyunk. És akkor az élet tenyere nagyot csattant az arcunkon.

A kerékpártúránkról visszatérvén nekiláttunk egy kis házimunkának. Míg C elindította a mosást, addig én elmosogattam. A szobaajtót szokásunkhoz híven kitárva hagytuk, ahogy az emeleten mindenki, mivel csak azon keresztül lehetett szellőztetni, az ablakok nem voltak nyithatók. Szerintetek mi történt? Hát persze, hogy kiraboltak minket! Öröm az ürömben, hogy csak készpénzt vittek el, de épp elég érvágás volt az a mínusz 130 euró is. Hívtuk Kamilát, a rendőrséget, és akkor megint úgy éreztük, hogy rohadtul nem kéne ilyen aljas emberek és borzasztó körülmények között élnünk. Komolyan elgondolkodtunk rajta, hogy hazajövünk, de anyagi megfontolásból mégiscsak maradtunk. Persze ezek után lett nagy riadalom meg bizalmatlanság a házban. Vannak ötleteink, hogy ki vagy kik követhették el, erről reményeim szerint jövő hét pénteken érkezik egy illusztrációval ellátott történetecske. ;)

Teltek-múltak a hetek, nagy rimánkodások meg balhék után C végül átkerült Inboundra, ahol én is dolgoztam, és ami sokkal testhezállóbb munkakör volt a számára is. Kár, hogy többnyire mégis pickkelnie kellett, és az is, hogy folyton váltóműszakba raktak minket, így tekerhettem naponta 20 km-et mindenféle időjárási viszonyokban, ő pedig egyedül nyúzta szegény Seatkát. Az olyan apróságok, minthogy bemegyek reggel hétre dolgozni és akkor közlik velem, hogy amúgy csak 10-kor kezdek, vagy hogy egyáltalán nincs is rám szükségük aznap, illetve berángatnak a szabadnapomról, hogy mégis kellek, aztán három órányi munka után hazaküldenek… ezek már szót sem érdemelnek.

Az alábbi dolgok összessége viszont már túlment azon a bizonyos határon… Zaklatott összefoglalás következik, amit még Hollandiában tartózkodva írtam a barátaimnak (képzelhetitek a lelkiállapotomat), ezért előre is elnézést kérek az obszcén szavak miatt, viszont úgy gondolom, így válik igazán hitelessé a beszámoló. :$ ^^

***

"egyébként a történet röviden-tömören, hogy konkrétan egy építkezésen lakunk, folyamatosan verik a falat, fúrnak, fűrészelnek felettünk, reggel nyolctól este tízig, így az sem tud pihenni, aki reggeli műszakban van és az sem, aki délutános/éjszakásban, szóval mindenki zombi és kibaszottul fáradt, ingerlékeny, pláne, hogy a karácsony közeledtével most már minden munkaidő 10-12 óra, ráadásul biciklivel kell bejárni a -2 fokban!!! rohadt hideg van itt, és fűtés sincs!!! 15 fok van bent a házban, az emeleten, szóval képzelhetitek, hogy a földszinten mennyi van... 11.

szóval mindenkinek töke kivan

nálunk leginkább az tette fel az I-re a pontot, hogy ugye hétvégén épphogy hazaestünk, máris telefonáltak, illetve üzenetet küldtek 7:45-kor, hogy menjünk be 11-re dolgozni, úgy, hogy egész héten 10 órákat nyomtunk, én meg ráadásul előtte vasárnap is dolgoztam, vagyis az lett volna a hetedik napom egyhuzamban

közben megkaptuk a plant, hogy vasárnapra be vagyok osztva, reggelre, 8-ra, de egy olyan pozícióba, amit még nem is csináltam

halvány fogalmam volt róla, de nem volt tapasztalatom benne

ez eléggé felkúrt alaphangon is, de akkor még jött hozzá Kamila, aki betoppant szombat este, az egyetlen szabadnapomon, hogy kérdőre vonjon, miért nem voltunk reggel elérhetők, mert szükség lett volna ránk a munkában

hát baszdmeg, mert aludtunk?!

kb nem tértünk magunkhoz, hogy mégis mi a frászt képzel

ja :S

de várj xD

vasárnap elmentem melóba, 7:55-kor ott állok a sorban a becsekkolásnál, meglát, odarohan hozzám, hogy ne ijedj meg, ha lesz néhány nem fogadott hívásod tőlem, csak nem találtalak, és azt hittem, elaludtál... -.- el baszdmeg, azt kellett volna

ott voltam fent a kantinban, ha akart volna, megtalál

na mindegy

akkor csináltam ezt a hülye munkát, mindenkit zaklattam magam körül, hogy a frászba kell xD aztán meguntam, és mivel kicsit rosszalkodott a gyomrom, odamentem az első jobcoach-hoz, aki szembe jött velem, és szóltam neki, hogy szarul vagyok, ő meg engedélyt adott a távozásra

délután meghallom Kamila hangját, erre bevetődök az ágyba, hogy nem, engem nem érdekel, hagyjon most már békén

bekopog, C nagy nehezen ajtót nyit, akkor magyarázkodik, hogy valami Gosia szobáját keresi, merthogy jöttek újak, és ez a lány itt mögötte lesz a szobatársa

de C nem tudta  megmondani, úgyhogy beszólt nekem magyarul, hogy szívem, nem tudod, melyik szobában lakik Gosia?

kimászok, megmondom, egy perc néma csend, aztán ilyen sunyi mosoly Kamila arcán, majd elköszön

hát basszátok meg, kiderült, hogy a lány magyar, és hogy a cseh barátja is tud magyarul, és Kamila csak azért tette velük meg ezt a látogatást, hogy "véletlenül" összeismertessen minket, ugyanis nem adott ennek a két szerencsétlennek BICIKLIT, amivel be tudnának járni munkába

hétfőn dél körül jön át a csaj, hogy ne hari, de mikor mentek dolgozni, nem tudnátok minket elvinni, a Kamila azt mondta, hogy nem tud transportot szerezni, de oldjuk meg, mert ott kell lennünk

ÉRTITEK EZT?!

persze, hogy bevittük őket, alap, hogy megtesszük, de miért fájt volna Kamilának személyesen megkérni minket erre? miért kell így laposkúszásban manipulálni?

és ezek után...

mert persze, hogy nincs vége

szóval a műszakjaink időpontja tökre nem esett egybe, mivel ők pickingen voltak, és elvileg 2:30-ig kellett volna dolgozniuk, mi viszont csak egyig, mondtuk nekik, hogy dumálják meg a menedzserekkel és csekkoljanak ki egykor ők is, meg igazából, ha nem kérdezik meg, akkor is nyugodtan megtehetik, 

nem fognak kérdezősködni miatta

mindegy, a csajszi azért elment letisztázni, mire egy másik menedzsert talált az irodában, aki közölte vele, hogy nem is érti a problémánkat, hiszen MINDENKI 1:30-ig dolgozik

a LÓF@SZT!

ennyire értenek már megint a dolgokhoz

ahány munkakör van, annyiféle finish time

kicsekkoltunk mindannyian egykor, hazajöttünk, megbeszéltük, hogy akkor oké, holnap ugyanúgy bevisszük őket, mert nagyjából egy időben kezdünk

ők 15:00-kor, mi 15:30-kor

ők késnek fél órát, de szarni bele, ha nem képesek megszervezni a bejutást, mi nem fogunk azért hamarabb indulni, és ezt ők is, vagyis az újak megértették, meg természetesnek vették, jó fejek egyébként tényleg

közben mi alig aludtunk C-vel, mert folyamatosan erről az egészről beszélgettünk, és nagyon hajlottunk afelé, hogy fel kéne mondani a picsába és itthagyni az egészet, most már tényleg annyi a kavarás, hogy nem éri meg itt maradni, mert idegileg és fizikailag is teljesen tönkre megyünk

a hátam ugye.... azóta is fáj

és baromira meg vagyok ijedve, mert egyre inkább zsibbad abban a pontban

kedden délelőtt felkeltünk, rögtön fogadott minket fészen egy üzenet az egyik lakótársunktól, hogy be tudnánk-e vinni munkába, mert nincs biciklije (szervizben van), de behívták dolgozni, és nagyon-nagyon be kéne mennie, szinte könyörögtek neki a telefonba, úgyhogy igent mondott

mi is igent mondtunk neki, hogy ja, persze, miért ne... egy fő még pont elfér, kicsit szűkösen leszünk, de hát na, kibírjuk

majd ekkor végleg arra az elhatározásra jutottunk, hogy benyújtjuk a felmondásunkat

írtunk az összes menedzsernek e-mailt, majd mikor beértünk munkába, személyesen is felkerestük őket

ja, közben megjegyzem, ha már elfelejtették volna, hogy felettünk folyamatosan építkeznek, úgyhogy nem tudunk aludni, tehát képzelhetitek, milyen idegállapotban vagyunk/voltunk alapból

szóval bementünk Kamilához, ott volt még Monika meg egy másik, számunkra idegen nő is, de ugyanaz, aki ott volt, mikor múlt héten Kamila sírt

Kamila éppen telefonált, majd mikor letette, kérdeztük, hogy megkapta-e az e-mailünket, mire ilyen tök flegmán, hogy ő naponta több száz e-mailet kap, biztos megkapta...

na akkor összenéztünk C-vel, aztán elmondtuk szóban azt, ami a levélben volt

hogy sajnáljuk, hogy így alakult, nem így terveztük, és tudjuk, hogy talán a legrosszabb pillanatban, de muszáj mennünk, mert nagyon komoly gondjaim vannak a hátammal

erre ő összevissza hadovált, hogy ez a busy időszak és nem lehet, vagyis lehet, de leghamarabb is csak négy hét múlva mehetünk el, azaz január másodikán, de tudjátok mit, akkor már elsején... mintha az olyan kibaszottul sokat számítana, még legyünk hálásak, hogy egy munkaszüneti napon hazamehetünk -.-

szóval ment a drámázás, hogy ha bajom van, akkor elvisznek orvoshoz (pénzért), kivehetek pár napot, áttesz másik beosztásba, mondjuk inpakkenre, ami a legkönnyebb (nem... nem a legkönnyebb, már megint kurvára nincs tisztában a munkakörökkel és azok feladatával), de nem, nem mehetünk haza, ő sajnálja, de maradnunk kell

és folyamatosan ezt hajtogatta, hogy maradnunk kell

semmi érv, hogy miért, csakhogy maradnunk kell kell kell

és mikor felhoztuk, hogy mi van, ha csak úgy hazamegyünk? akkor megszegjük a szerződést. oké, de akkor mi van? milyen következményekkel jár? hát az benne van a szerződésben

és nem volt hajlandó többet mondani

adott egy papírt, amit ha kitöltünk és visszaviszünk neki, akkor január elsején hazamehetünk, de egyébként nem, mert nem, mert nekünk maradnunk kell

és a poén!!! XD

ja, ekkor már otthagytuk a picsába, hogy jó, majd meggondoljuk, de előtte még a másik nővel is dumáltunk, mert az is jött, hogy hát ez a legforgalmasabb időszak és senki nem mehet szabadságra, mindenkire szükség van, ezt értsük meg, mire mi jöttünk azzal, hogy oké, mi ezt értjük, de akkor mondjuk ők is lehetnének tekintettel a hátamra, aminek bizony komoly baja is lehet, és súlyos költéseget jelent az itteni ellátása

persze basztak érdemben reagálni bármire is, folyamatosan csak azt hajtogatták, hogy hát de busy weeks, high season, no, no, no, you must stay

elmentünk melózni (kicsit késve, de nem érdekelt senkit, egyedül a scannerek beszerzése volt macerásabb, de megoldottuk), és az első szünetben megbeszéltük C-vel, hogy szarunk bele, akkor másnapra beteget jelentünk, és kitaláljuk, hogyan tovább

ma reggel nyolckor már megint a kopácsolásra ébredtünk, nekem még sikerült visszaaludnom egy kicsit, de aztán felkeltem és a terveink szerint felhívtam a Sickness Departmentet Venrayban, a központi otto irodában, hogy elmondjam, nagyon fáj a hátam, nem tudok dolgozni menni

(már nincs sok hátra, nyugi xD)

jaaaaaaaaa, csak közben kimaradt a POÉN! XD

na akkor majd utána a hívásról

bocsánat xD

szóval melóztunk, közben találkoztunk többször is a magyar lánnyal, meg a cseh sráccal, aki tud magyarul kicsit, és mondták, hogy egykor eljönnek ők is, egyébként is elküldenék őket, mert nincs is már megrendelés, az utolsó órában már csak takarítottak

na és mondja Anita, így hívják a lányt, hogy kaptak kulcsot BICIKLIKHEZ!!!

vittek oda a házhoz két új bringát, és tessék itt a kulcs

leesett? xDD

az egybeesés?

hogy el akarunk húzni és hirtelen kapnak biciklit, mert nem lesz kivel bejárniuk?

na ez volt még ami így kicsapta a biztosítékot, de igazából már csak röhögtünk rajta, hogy mennyire szánalmasak

és akkor a ma délelőtti betegjelentésem úgy történt, hogy kurvára nem történt meg, ugyanis a nő, akinek fogadnia kellett volna a panaszomat ÁTIRÁNYÍTOTTA a hívásomat a DOCDATÁBA, ahol közölték, hogy senki nem mehet betegszabadságra!!!

fogtam, és kinyomtam, majd mondtam C-nek, hogy baszok az egészre, én nem telefonálok többet senkinek, nem beszélek egyetlen ottóssal sem, nem is megyek be ma dolgozni, csomagoljunk és húzzunk a picsába

lementem wc-re, majd vissza fel a szobába, mikor Michal a szemközti szomszédünk megállít, hogy egy kérdés: nem tudnátok bevinni munkába? mondom sorry, de nem, mert nem megyünk

de hát rajta vagytok a planen

mondom tudom, de szarok bele

nem érdekel, elhúzunk a picsába

és ekkor felcsillant a szeme: pénteken én is elmegyek! na gyere csak, beszélgessünk!

mondom oké, de várj, előbb felöltözök, ha nem baj xD

és akkor kijött a másik szomszéd szobából a lány tök kómásan, hogy jól hallotta, hogy nem megyünk be dolgozni?

jól, jól, nem lehet aludni, fasz kivan mindennel, nem vagyunk rabszolgák, basszák meg

azt mondja, akkor ő se megy, elege van, nem tud aludni, rohadt fáradt, biciklizzen a hidegben, mikor így is folyamatosan beteg

gyorsan felöltöztem, mondtam C_nek is, hogy jöjjön át velem a szomszédokhoz, leültünk dumálni, hogy kinek mi a baja, másik két srác is mondta, hogy ők se mennek ma be

szóval sztrájkoltunk ma, és tudjátok mi a különös? hogy egyetlen hívás sem érkezett

senkit nem zaklattak

oké, minket mondjuk nem is tudtak, mert ki volt kapcsolva a telefonunk, de őket se hívták

Tomas egyébként tegnap sem volt, és ma hívta ugyan reggel Kamila, de teljesen más ügyben kereste XD

és itt röhögött, hogy milyen szánalmas ez az egész cég, és hogy ők is basznak bele, legkésőbb pénteken ők is lelépnek, és képes volt bebringázni a céghez meg vissza, csakhogy elmondja Kamilának, legközelebb őt akkor fogja a raktárban látni, ha küld érte egy kocsit XD

szóval a héten hatan hagyjuk el a házat

legalábbis akikről tudunk

és itt tartunk

holnap indulunk

még tervezünk írni egy szép kis levelet Kamilának meg úgy az ottónak a lakhatási körülményekről, meg egyáltalán arról, hogyan is bánnak velünk

és csináltunk egy csomó fotót, ha netán nem fizetnének ki, vagy perelni akarnának

kurva sok bizonyítékunk van arról, hogy mennyi minden nem felelt meg a szerződésben leírtaknak, úgyhogy ha balhét akarnak, nem fogjuk hagyni magunkat"

***

Balhé végül nem lett, és a fizetésünket is megkaptuk szerencsére. Soha nem fogom elfelejteni azt a pillanatot, amikor Franciaországba tartottunk dugig pakolt Seatkánkkal az autópályán, és Maastricht közelében megcsörrent a telefonunk. Mindkettőnké. Egyszerre. De az otto menedzsereknek többé már nem volt fogásuk rajtunk. Szabadok lettünk.

Összefoglalva tehát: az otto éhenhalás ellen, kalandozásra, bulizásra JÓ LEHET, de egyébként senkinek NEM AJÁNLOM ezt a kizsákmányoló, undorító, modern rabszolgatartó vállalatot. Remélem a gugli teszi a dolgát, és sokakhoz eljuttatja ezeket az információkat, akik a cég felkeresésén gondolkodnak. Nekik azért ajánlom a korábbi posztjainkat is, főleg a nyáriakat, azokkal lesz számukra teljes a kép.

És akkor végezetül következzen néhány jó tanács és információ kezdő ottósoknak:

• Mindig számíts a legrosszabbra, és ne lepődj meg, ha még azon is túltesznek.
• Ne bízz senkiben! Tartsd elzárva, elrejtve az értékeidet.
• Állj ki magadért!
• Mindig legyen legalább 170-200 euró spórolt pénzed, mert sosem tudhatod, mikor kényszerülsz hirtelen távozásra.
• Mindig tarts magadnál fertőtlenítő kendőt és zselét, ha nem akarsz csúnya dolgokat elkapni.
• A beosztásodat mindig előzőnap este tudod meg, de a kiírt kezdés időpontja bármikor megváltozhat.
• Ha a neved mögött FLEXPOOL-t találsz, az azt jelenti, hogy aznap nem dolgozol, de ne ijedj meg, ez bármelyik percben megváltozhat. Ha mégsem hívnak be, aznapra nem vonnak le tőled szállásdíjat.
• Ha a neved mögött RV szerepel, azt jelenti, légy készenlétben, bármikor behívhatnak melózni a nap folyamán. Függetlenül attól, hogy dolgoztál-e vagy sem, aznapra is le fogják vonni tőled a szállásdíjat.
• Ha nem tetszik egy munkahely, a venray-i központ felhívásával blokkoltathatod, így többé nem fognak oda küldeni. (Ha mégis oda osztanának be, jelezd a szállásmenedzserednek, hogy te oda nem mész, ezt már egyszer letárgyaltad Venray-jal.) 
• A munkahelyek is blokkolhatnak téged, ha nem elégedettek veled.
• Nincs fix helyed!  Hiába mondták neked az itthoni irodában a dilettáns hölgyemények, hogy itt vagy ott fogsz dolgozni, itt vagy ott fogsz lakni, SEMMI SE LESZ ÚGY. Ha netán mégis, akkor irtó mázlista vagy.
• A fizetést négyhetente utalják keddi napokon. (Banktól függ, 1-2 napos csúszás előfordulhat.)
• Az előleget csütörtökönként kapod. (Banktól függ, 1-2 napos csúszás előfordulhat.)
• Minden megkezdett munkanapodért (mindegy hány órát dolgoztál) 30 euró előleget kapsz (23 év felett), amit csütörtöktől szerdáig számolnak. Tehát ha dolgoztál csütörtökön, szombaton, kedden és szerdán, akkor 4x30=120 eurót fognak utalni neked csütörtökön.  
• Maximum 150 euró előleget kaphatsz egy hétre. Hiába dolgozták hat napot, akkor is csak 150-et fognak utalni.
• Ne lepődj meg, ha mínuszos a fizetésed. Könnyedén megtörténhet, ha sokszor hazaküldenek 3-4 órányi munka után. Annyi idő alatt még nem keresed meg az előlegedet, amit ugye előre kifizetnek, függetlenül attól, hogy hány órát dolgoztál. 
• Nagy általánosságban a szlovákok jobb fejek, mint a lengyelek. A csehek a szlovákoknál is barátságosabbak.
• Nagy előny, ha van saját autód, mert a legtöbb szállás közelében nincsenek boltok.
• Ha Hollandiában vagy elszállásolva, akkor Lidlben és Aldiban tudsz kedvező áron vásárolni. Az Albert Heijn, a Jumbo és az Emté jóval drágábbak, viszont minőségi és márkás (Coca-Cola, Nescafé, Nutella, Becel (Flóra margarin), Robijn (Coccolino öblítő) stb., frissen sült bagett!) termékeket csak ezekben az üzletekben fogsz találni.
• Ha Laarbruch-ban laksz, Németországban, akkor a weeze-i Penny-t javaslom, valamint az Aldit, ezek még - mondjuk úgy – elérhető közelségben vannak. Ha van autód, a goch-i Kaufland a neked való hely.

Hát ennyi. Ha valami még eszembe jut, kiegészítem.

Még élünk!

Szégyelljük össze-vissza magunkat, amiért méltatlanul hanyagoljuk szegény blogunkat!

Utoljára C ügynök írt beszámolót, annak is több mint négy hónapja. Pedig aztán rengeteg minden történt azóta. Többek között az, hogy magunk mögött hagytuk Hollandiát és hazaérkeztünk Magyarországra. Erről muszáj majd egy bővebb posztot írnom, de az sajnos nem most lesz. Késő van már ahhoz, hogy felbosszantsam magam az Otto Workforce szánalmas működésén. Csak szerettem volna egy kis életjelet adni magunkról, ha már rányomtam a böngészőben a DC Kalandok könyvjelzőre.

Ígérem, hamarosan normális bejegyzéssel jelentkezem, addig is itt egy kis sajt, mert hiányzik C. :D