Menetrend

A szobában teljes a káosz, pedig a cuccaink fele már a kocsiban van. Egy bőrönd, két utazótáska, hátizsákok és egy laptoptáska, valamint néhány apróság vár még elhelyezésre, de erre majd csak holnap reggel kerül sor. Kíváncsi leszek, tudunk-e aludni, egyelőre - az izgatottság ellenére is - úgy érzem, részemről ezzel nem lesz gond.

A terv a következő:

06. 25. - 10 óra körül indulás Budapestre, 15: 00 szerződés aláírása az OTTO irodában, majd irány E és B bázisa, ahol ezúttal csak E-t fogjuk boldogítani.

06. 26. - Reggel/délelőtt vagy Budapestezünk, vagy rögtön útnak is indulunk az M1-esen Mosonmagyaróvárra, ahol az éjszakát fogjuk tölteni.

06. 27. - Valószínűleg már hajnalban bepattanunk a kocsiba, hogy Ausztrián át a német - holland határra, Weeze-be érjünk estére, és találkozzunk az öcsé(i)mmel és a régi barátainkkal, akiket időközben, reméljük, nem költöztettek el.

06. 28. - Elfoglaljuk a szállásunkat Hollandiában. (Bár ez még kérdéses, igazából fogalmunk sincs, hol fogunk lakni, csak a tájékoztató alapján vontuk le ezt a következtetést...)

Kalandra fel!

Made in USA

Miután párszor átgondoltam (akarva akaratlanul bevillant néha) a védekezésem, mikor more or less 30 kg kutya lógótt a bal karomon… átértékeltem a taktikám.
A tűzfegyverek - bár mindig kampányoltam a megbízhatóságuk mellett - nem jelenthetik a legutolsó védelmi vonalat, ha a testi épségünkről van szó. Ezt régebben még tudni véltem, mert egy gagyi kínai bicska mindig figyelt az oldalamon, vagy legalább a kocsimban. Pár hónapja azonban egy fegyverkofferbe süllyesztettem, miután eltört egy rugója, és a véremet követelő incidens napján sem tartottam magamnál.

Olyat rendeltem a netről, amiről eddig nem gondoltam, hogy fogok. Sok kínai gagyi közt botlottam a következő  kis szerszámba, az eladó pedig vagy lopta, vagy fogalma sem volt róla, hogy mennyit is ér igazából, mert mélyen áron alul szabadult meg tőle. Nem nagy cucc, Bear Gryllsnek sem voltam soha akkora rajongója, mint pl. a húgom, de ez a kés meggyőző. Csináltam pár makrót róla, hátha vissza tudom adni itt a blog hasábjain is azt a meglepetést, amit az új bicskám kézbevéve éreztem. Azt a minőséget és precizitást, amitől úgy érzem magam, mint egy szülinapos kisfiú, aki kapott valami nagyon menőt. (Naná, hiszen BG különbejáratú túlélési útmutatúja is jár hozzá! XD)

Remélem, kiváló és szükségtelen kiegészítése lesz a fatertól kapott Victorinox Huntsmannek, ami a kedvenc multitoolom ever.

Összegzés

Az elmúlt hetekben eléggé elhanyagoltuk a blogot, de nem azért, mert nem volt miről írni, sőt… 

Ott voltak azok a május végi, feszültséggel teli szerdák, hogy vajon ezúttal minket választanak-e a hollandok, kimegyünk-e végre a hőn áhított Tommy Hilfigeres munkára, vagy megint másokat akarnak helyettünk. Mondjuk Andit és Rolandot, akiket teljesen váratlanul ért egy csütörtök reggeli hívás, hogy hétfőn kezdenek, hiába lett volna számukra ideálisabb egy héttel későbbi kiutazás és mi hiába zaklattuk Julit és ugráltunk a megtömött bőröndjeinken már hetek óta, arra várva, hogy bármelyik percben indulhassunk, az OTTO Workforce nem arról híres, hogy az ilyen pofátlanul egyszerű helyzeteket kezelje. Így ők nagy kapkodásban kirepültek (transzfer persze nem ment értük Eindhovenbe…), mi pedig csalódottan maradtunk még egy hetet. És még egyet. Mert a következő alkalommal újfent egy egykori Tommy-s alkalmazottra, Danira és a menyasszonyára esett a fejesek választása. 

Eközben ügyintézőváltás is történt a magyar OTTO irodában, Juli közel egy év után felmondott (nem csodálom), így a teljes anyagunk Patríciához és Noémihez került. Gyorsan fel is hívtam őket az első munkanapjukon, hogy hahó, mi nagyon ki akarunk menni, nagyon-nagyon, és még annál is jobban. Kedvesek voltak és megnyugtatóak, bár azért mélyen legbelül kételkedtem a szavaik őszinteségében, hiszen akár egy mindenféle valós tartalmat nélkülöző, jól betanult leszerelő duma is lehetett volna. Nem volt mit tenni ezek után, tovább vártunk türelmetlenül.

Évfordulóztunk, Szandráztunk, majd kutyát sétáltattunk, aminek csúnya vége lett… Ezt igazából nem akarom részletezni, röviden-tömören: engedetlen kutya, ordibálás, fegyelmezés, morgás, harapás, birkózás, sok-sok vér, mentő, napi szinten kórházlátogatás, még most is lábadozás. Vagy kézedezés ez esetben. Höhö. 

A múlt heti turnusról kihúzattam magunkat, tegnap pedig azzal a gondolattal ébredtem, hogy felhívom a lányokat, nehogy elfeledkezzenek rólunk, írjanak csak be szépen mostantól minden egyes meghirdetett munkára. Azonban mire kézbe vettem volna a telefonomat, az megszólalt a párnám alatt, kijelzőjén a következő felirattal: Juli otto wf. Egyszerre voltam meglepett és izgatott, gyorsan ki is pattantam az ágyból, és felvettem. Noémi volt, aki arról tájékoztatott, hogy kiválasztottak egy munkára! Gyorsan a tudtára is adtam, mennyire örülünk ennek, amin kicsit elcsodálkozott, én meg azon csodálkoztam el, hogy ő miért csodálkozott ezen, na, mindegy. A lényeg, hogy június 30-tól szerződésünk van a Docdatához, ami ugyan nem Tommy Hilfiger, és minden bizonnyal nem Siedlungban fogunk lakni Andival, Rolanddal, Danival és a párjával egy házban, de valamiért ennek így kell lennie. Ráadásul még kifejezetten szerencsésnek is mondhatjuk magunkat, hiszen nem 2-3 nap alatt kell elintéznünk mindent és kiutaznunk, mint ahogy az az OTTO-nál általában lenni szokott. 

Már megvan a konkrét programtervünk is, de a részletekkel majd legközelebb untatom vagy untatja Agent C a közönséget, ha már rendbe jött a mancsocskája.